Londonba költöztem

Nehéz döntés volt elhatározni, hogy elhagyom az országot ahol születtem, ahol éltem, dolgoztam, ahol sok barátom, ismerősöm van.
De amikor végig gondoltam az elmúlt pár évet rájöttem, hogy nincs mit, nincs kit veszítenem. Csak pár olyan ember maradt akik őszintén szeretnek és tőlük tudom a távolság sem szakít el soha. Igazi barát nem sok lehet, ebben biztos vagyok. Sokszor hisszük, hogy valakire számíthatunk ha bajba kerülünk, de mikor kellene már nagyon messze van. Viszont ha ő kerül bajba azonnal kopogtat az ajtón.
Emberekkel megismerkedni nem bonyolult, hiszen életünk végéig ezt tesszük. De igazán megismerni valakit nagyon nehéz. Én sokszor hittem, hogy megtaláltam a társam, de mindig rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Sajnos ez nagyon bizalmatlanná tett, de nem akarok többé olyan embert szeretni aki nem tud engem szeretni. Sok sok hibát vétettem én is tudom és remélem tanultam a hibáimból.
Egy új életet kezdek amiből sok régi barátnak, szerelemnek, mondott ember kimarad. Nem tudok már tetteni szeretetet, barárságot. Őszintén szeretném élni az új életet akármennyire is fáj az valakinek. De hiszem, hogy aki eddig becsapott, átvert érzelmileg az nem nagyon fog azzal törődni, ha eltűnök az életéből.
Senki nem tudja hol élek igazából, csak a közeli hozzátartozóim. És akinek igazán fontos vagyok az meg fog találni és aki nekem fontos ( kevés ilyen van) az tudni fog rólam.
47 éves lettem nemrég, van egy csodálatos gyermekem, akivel nem törődtem úgy ahogy kellett volna. Ennek most már változni kell. Hiszen ő a legfontosabb és nem lehet, hogy szerelemnek hitt ostobaságok eltérítsenek ettől. Erre nagyon oda kell figyelni.
Akikhez megyek Londonba őszinte emberek, ez bebizonyosodott az elmúlt évek alatt. Elmondhatom, hogy velük jóban rosszban együtt voltunk és leszünk is.
Október 1.én megyek. Szeretném megosztani a tapasztalatokat. Itt nem csak arra gondolok, hogyan keressünk munkát,lakást. Hanem olyanokra is mint az érzemi emberi kapcsolatok, a honvágy, az ételek, látnivalók és minden ami az eszembe jut.
Sosem írtam blogot, és nem vagyok egy nagy író, de megpróbálom érthetően leírni a gondolataim.
Remélem sikerül.
Kovács Árpád